Koh-i-Noor


"Ha igent mondanánk, egyszer csak kiürülne a British Museum" - mondta az egyik indiai televíziós csatornának adott interjújában a miniszterelnök. "Attól tartok, csalódást kell okoznom a nézőknek, a gyémánt marad, ahol van" - jegyezte meg. Az "ahol van" a londoni Towert jelöli. A gyémánt - II. Erzsébet királynő néhai édesanyjának, az anyakirálynénak a koronáját díszítve - a koronaékszerek között pihen. Értékét megbecsülni sem lehet, soha nem is próbálták, biztosítást sem kötöttek rá.

Az indiai-brit kapcsolatok szempontjából nagy jelentőséggel bíró látogatás előtt Keith Vaz indiai származású munkáspárti brit parlamenti képviselő felvetette, itt az ideje, hogy Nagy-Britannia a gyarmatosító múltjától végleg elszakadva, a "vezeklés" jegyében visszaszolgáltassa a gyémántot.

Nem ez az első alkalom, hogy a Koh-i-Noor sorsa felett vitáznak, 1976-ban Ali Bhutto pakisztáni miniszterelnök követelte országának a drágakövet. A kérést azonban hamar lesöpörték az asztalról.

A gyémánt a híres drágakövek között is kiemelkedő helyet foglal el. Pontos kora nem ismert, írásos emlékekben először 1526-ban tettek róla említést. Akkor a nagymogul dinasztia alapítójának, Babúrnak a birtokában volt, de már azokban az időkben is 300 éves lehetett.

A Koh-i-Noor 105 karátos, számos uralkodó és vezér kezén megfordult a mai Afganisztán, Pakisztán és India területén. Angliába 1850-ben érkezett, Viktória királynőnek Dulep Szingh, a szikh királyság örököse "mutatta be".

Címkék: Dulep Szingh, II. Erzsébet, Pakisztán, British Museum, Ali Bhutto, Keith Vaz, Tower, Afganisztán, Babúr, Viktória királynő, Koh-i-Noor, Nagy-Britannia, gyémánt, India, Anglia, London, kis szines