Csütörtökön az M7-es balatonszemesi felhajtójának közelében 8-10 kamion és személyautó ütközött össze. Öten sérültek meg, közülük ketten súlyosan. Kilométereken át torlódott fel a kocsisor:
A rádpusztai útról csak egy domboldalba vájt szervizlépcsőn jutottunk fel a helyszínre. Közben többször visszacsúsztunk a hóba. Fent a sztrádán tomboló hóvihar, pillanatok alatt az ember arcába vág szél és a hó, és ráfagy a csapadék éles fájdalmat okozva. Kesztyű nélkül csak perceket lehet kibírni. A roncsok közül egy kapucnis alak tűnik elő. Mellette egy olasz férfi feszítővassal igyekszik leszedni a jeget autója kerekéről, a tűzoltók a keresztbe, sőt menetiránnyal szembe fordult kamionok mentésével küzdenek.
- Reggel indultunk Pestről Nagykanizsára - mondja Mihály - délután 3-ig értünk Balatonszemesre. Amíg nápolyi és üdítő van a kocsinkban, addig bírjuk!
Késő délután a 67-es úton. Egy fejtetőre borult fehér kocsi az árokban. Odafelé láttuk őket: egy 50 év körüli férfi, aki törölközőt szorított a fejére a hózápor ellen, és a felesége. "A barátunkat várjuk, hogy hazavigyen, minden oké" - intettek. A kocsit ezek szerint otthagyták.
A Desedánál útzár: kamionok torlaszolják el a 67-est, a Panoráma fogadónál áll a sor vége. Elébe vágni a másik sávon életveszélyes. Hátraarc, a mernyei polgármesteri hivatalnál Kisfalusi András polgármester teával kínál minket. Egy másik bajba jutott utazó is van nála: Szabolcs, az üzletkötő, aki egy közeli buszmegállóban törte mozgásképtelenné autóját. Csatlakozik hozzánk, hogy hazajusson Kaposvárra.
Rossz hírek: Magyaratádnál is lezárták az utat, sőt Somogyjádnál is. A mernyei csomópontban egy rendőr átenged minket, de óva int: szerinte Toponáron is lezárták az átkelést, de percről-perce változik a helyzet. Szentgáloskér felé kerülünk, hogy eljussunk a ráksi csomópontig, a körforgalomig, ahonnan Toponár felé vehetjük az utunkat. Bekéretőzik hozzánk egy férfi, aki 14 óra óta várt buszra, egy mernyei kocsmában időzött eddig, de már szeretne hazaérni. Szentgáloskéren kitesszük, Lapapusztáig még 3 kilométert gyalogolhat a süvítő szélben.
Ráksi előtt zátonyra futunk: annyi havat hordott a szél az útra, hogy beragad a kocsi. Itt a vég, adja fel Dániel, az elcsigázott sofőr. Szabolccsal a kocsit toljuk, hol előre, hol hátra egy picit, aztán megint előre, dombnak fel. Csak pár percig bírjuk, aztán be kell ülnünk az autóba a fagyhalál elől. Telefonálgatunk: a tűzoltók foglaltak, a hótolók tankolni mentek, a kollégák biztatnak. Vaksötét, süvítő szél, hóvihar. Néhány métert haladunk, aztán megint kényszerpihenő. Végül szemből feltűnik egy rendőrkocsi. Egymás járművét tologatjuk segítőkészen, mert ők is elakadnak. Szemből hótoló jön, az is majdnem elakad, végül elmegy mellettünk, és ránk tolja a havat. Kösz! Reméljük, visszafordul, de nem siet... Egy másik személyautó is megáll, az abban ülők is a rendőrautót tolják. Végül mindannyian eltűnnek a szemünk elől a sötétben. Talán nem vették észre, hogy mi nem tudunk továbbmenni? Csüggesztő pillanat. Végül Szabolcs egy ismerőse, egy közeli falu polgármestere segít: hótolót küld, a traktor nyomában érünk el a ráksi körforgalomig.
Innen jön a neheze: csak 2-3 métert látunk előre, az utat teljesen belepte a hó. 20-al "robogunk", a kihalt úton senki és semmi, fények sehol, Sofőrünk panaszkodik, hogy alig lát, Szabolccsal az utat figyeljük, és időnként felordítunk: jobbra, balra, középre! Most egyenesen! Elhaladunk egy árokba vágódott kocsi mellett még Magyaratád előtt. A falu kész oázis, végre fények! Az embernek már fáj a szeme a sok fehérségtől. Toponár előtt egy terepjárós leint minket. Milyen az út, kérdezi, élelmet vinne a vejének, aki szintén elakadt, de mi nem találkoztunk Mercedessel. Talán kiszabadult. És jön Toponár! Ennyire még nem örültünk neki! Három és fél óra alatt értünk be Mernyéről Kaposvárra. Szabolcs menne már haza, de hiába telefonálgat, taxit sem tud fogni a városban...