2019.11.21 - Csütörtök
Olivér
7ºC / 15ºC
Erősen felhős
ÉLŐBEN A LEGNAGYOBB RANGADÓK!
Sportközvetítések a Kapos.hu-n!

Ha a szülők nevelési elvei különböznek Szerző: Heim Judit | 2019. Október 19. - Szombat 08:12 | Címkék: blog, heim judit, pszichológus, nevelés, szülő, egészségügyi anyagok

Heim Judit ezúttal is egy igen érdekes témát járt körbe legújabb blogbejegyzésében.

Mindannyian különbözőek vagyunk, és nagyban különbözhet az is, hogy mit hozunk otthonról. A csomagban, amit útravalóul kapunk, benne van az, amit megtanulunk a szeretetről: a szüleink hogy szeretik egymást, hogy szeretnek minket, és természetesen az is, amit a saját felnövekedésünkkor megtapasztalunk a gyereknevelésről. Amikor két ember úgy dönt, hogy közösen családot alapít, ezek a „csomagok” összeadódnak, ami akár gazdagíthatja is a családot, de lehetnek olyan különbözőségek is a gyereknevelésről való vélekedésben, amik komoly konfliktusokat okozhatnak.

Korábban dolgoztam együtt egy hölggyel, aki párkapcsolati problémával keresett meg, és a munkánk során sokat dolgozott saját magán, rálátott a családjából hozott mintákra. A közös munka vége felé hozott egy gyerekneveléssel kapcsolatos kérdést: mi tegyenek a férjével szülőként, ha a gyereket kiközösítik az óvodában? Hozzátette, hogy sokat beszélgettek erről a férjével, de nem jutottak előrébb, mert azt gondolják, hogy sem az a minta nem jó, amit ő látott gyerekként, sem az, amit a férje, de nem tudnak máshoz nyúlni, mert csak ezt látták maguk előtt. (Az internetet hívták végül segítségül. ☺)

Természetes, hogy egy családon belül különbözik a két hozott csomag. Azt gondolom, hogy ha egy kapcsolat erős, vannak benne erőforrások, szeretetteli a pár tagjainak egymáshoz való viszonyulása, és jól tudnak egymással kommunikálni, akkor a nevelési kérdésekben is, mint minden másban, lehet közös nevezőre jutni.

Ha feltenném a kérdést, hogy az Ön szülei közül ki volt az engedékenyebb, valószínűleg kapásból tudna rá válaszolni. Az tehát, hogy a szülők közül az egyik erőteljesebb kereteket állít a gyerek elé, és ezeket jobban be is tartatja, mint a másik, nem okoz törést a gyerekben. (Az más kérdés, hogy ha az egyik szülőnek van gondja azzal, hogy mindig ő a „rossz” zsaru, míg a másik a jó, vagy épp fordítva…) Az azonban fontos lenne, hogy ha a gyerek előtt ne vitatkozzunk a nevelését illetően, és ne kérdőjelezzük meg a másikat. Ezzel aláássuk a másik szülő tekintélyét, és gyengítjük a családon belül a szülői alrendszert, a gyerekünkkel kerülünk koalícióba. Ez komoly veszélyt jelent a párkapcsolatunkra nézve, hiszen a másik ebből a koalícióból kiszorul. ( Különböző alrendszerek vannak családon belül: szülői, gyerek, stb., és ha ezek között elmosódnak a határok, az szerepkonfliktusokat okozhat: pl. a gyerek felnőtt szerepbe kerülhet.)

Kérdezhetnék, hogy mi van akkor, ha a szülők nem élnek együtt, és nem kommunikálnak napi szinten. Ez gyakran előfordul, ahogyan az is, hogy nem gördülékeny a szülők között a kommunikáció. Nem kell tartani attól, hogy ez majd törést okoz a gyerekben. Az okozhat komoly nehézséget, ha a gyereket két tűz közé állítják, és arról faggatják, hogy hogy él a másik szülő, van-e valakije, stb. Ez nem a gyerek dolga, és szorongást okozhat benne, ha negatívumokat hall a másik szülőről, vagy azt érzi, titkot kellene tartania, de nem lehet. A különböző szokásokhoz, szabályokhoz azonban tud alkalmazkodni a gyerek. Arra nyilván figyelni kell, hogy a gyerek ne játssza ki egymás ellen a szüleit: „de apa ezt meg szokta engedni, akkor te miért nem, anya?” Emiatt nem is árt, ha a szülők kommunikálnak egymással, bármilyen nehéz is ez időnként.

Összességében nem kell tehát tartani a különböző nevelési elvektől. Természetes, hogy mindenki mást hoz otthonról, de nem véletlenül találunk egymásra, és a különbözőség színesítheti, gazdagabbá is teheti gyermekünk életét. Másrészt azt látom, hogy néha elveszítik a szemük elől a szülők, hogy a másik is jót akar, az ő gyereke is, akit nevelnek, és a másik is igyekszik ezt legjobb tudása és képességei szerint megtenni. Erre időnként fontos lehet emlékeztetni magunkat.

A szerzőről

Heim Judit vagyok. 2012-ben, Budapesten kezdtem pszichológusként dolgozni. Négy évig voltam főállásban iskolapszichológus, ahol 7 és 18 év között mindenféle korú, és problémájú gyerekkel, illetve az ő szüleikkel foglalkoztam. Mellette, magánrendelésben inkább felnőttekkel dolgoztam. Fontosnak tartom a személyes fejlődést, így magam is jártam egyéni és csoportos önismeretre, illetve szakmailag is folyamatosan képzem magam. Meghatározónak tartom a családterápiás képzésemet, melynek szemléletét az egyéni konzultációk során is alkalmazom. Kaposvári magánrendelésemen szeretettel várom a hozzám fordulókat.

További részletek: www.heimjudit.hu

Vissza az előző oldalra

Weboldalunk a használat elősegítése és a jobb felhasználói élmény érdekében sütiket, "cookie"-kat használ.
A böngészés folytatásával jóváhagyja a sütik használatát. Bővebb információ

Bezárás