2020.07.14 - Kedd
Örs, Stella
11ºC / 26ºC
Gyengén felhős

Ha a szülők nevelési elvei különböznek Szerző: Heim Judit | 2019. Október 19. - Szombat 08:12 | Címkék: pszichológus, nevelés, heim judit, szülő, blog, egészségügyi anyagok

Heim Judit ezúttal is egy igen érdekes témát járt körbe legújabb blogbejegyzésében.

Mindannyian különbözőek vagyunk, és nagyban különbözhet az is, hogy mit hozunk otthonról. A csomagban, amit útravalóul kapunk, benne van az, amit megtanulunk a szeretetről: a szüleink hogy szeretik egymást, hogy szeretnek minket, és természetesen az is, amit a saját felnövekedésünkkor megtapasztalunk a gyereknevelésről. Amikor két ember úgy dönt, hogy közösen családot alapít, ezek a „csomagok” összeadódnak, ami akár gazdagíthatja is a családot, de lehetnek olyan különbözőségek is a gyereknevelésről való vélekedésben, amik komoly konfliktusokat okozhatnak.

Korábban dolgoztam együtt egy hölggyel, aki párkapcsolati problémával keresett meg, és a munkánk során sokat dolgozott saját magán, rálátott a családjából hozott mintákra. A közös munka vége felé hozott egy gyerekneveléssel kapcsolatos kérdést: mi tegyenek a férjével szülőként, ha a gyereket kiközösítik az óvodában? Hozzátette, hogy sokat beszélgettek erről a férjével, de nem jutottak előrébb, mert azt gondolják, hogy sem az a minta nem jó, amit ő látott gyerekként, sem az, amit a férje, de nem tudnak máshoz nyúlni, mert csak ezt látták maguk előtt. (Az internetet hívták végül segítségül. ☺)

Természetes, hogy egy családon belül különbözik a két hozott csomag. Azt gondolom, hogy ha egy kapcsolat erős, vannak benne erőforrások, szeretetteli a pár tagjainak egymáshoz való viszonyulása, és jól tudnak egymással kommunikálni, akkor a nevelési kérdésekben is, mint minden másban, lehet közös nevezőre jutni.

Ha feltenném a kérdést, hogy az Ön szülei közül ki volt az engedékenyebb, valószínűleg kapásból tudna rá válaszolni. Az tehát, hogy a szülők közül az egyik erőteljesebb kereteket állít a gyerek elé, és ezeket jobban be is tartatja, mint a másik, nem okoz törést a gyerekben. (Az más kérdés, hogy ha az egyik szülőnek van gondja azzal, hogy mindig ő a „rossz” zsaru, míg a másik a jó, vagy épp fordítva…) Az azonban fontos lenne, hogy ha a gyerek előtt ne vitatkozzunk a nevelését illetően, és ne kérdőjelezzük meg a másikat. Ezzel aláássuk a másik szülő tekintélyét, és gyengítjük a családon belül a szülői alrendszert, a gyerekünkkel kerülünk koalícióba. Ez komoly veszélyt jelent a párkapcsolatunkra nézve, hiszen a másik ebből a koalícióból kiszorul. ( Különböző alrendszerek vannak családon belül: szülői, gyerek, stb., és ha ezek között elmosódnak a határok, az szerepkonfliktusokat okozhat: pl. a gyerek felnőtt szerepbe kerülhet.)

Kérdezhetnék, hogy mi van akkor, ha a szülők nem élnek együtt, és nem kommunikálnak napi szinten. Ez gyakran előfordul, ahogyan az is, hogy nem gördülékeny a szülők között a kommunikáció. Nem kell tartani attól, hogy ez majd törést okoz a gyerekben. Az okozhat komoly nehézséget, ha a gyereket két tűz közé állítják, és arról faggatják, hogy hogy él a másik szülő, van-e valakije, stb. Ez nem a gyerek dolga, és szorongást okozhat benne, ha negatívumokat hall a másik szülőről, vagy azt érzi, titkot kellene tartania, de nem lehet. A különböző szokásokhoz, szabályokhoz azonban tud alkalmazkodni a gyerek. Arra nyilván figyelni kell, hogy a gyerek ne játssza ki egymás ellen a szüleit: „de apa ezt meg szokta engedni, akkor te miért nem, anya?” Emiatt nem is árt, ha a szülők kommunikálnak egymással, bármilyen nehéz is ez időnként.

Összességében nem kell tehát tartani a különböző nevelési elvektől. Természetes, hogy mindenki mást hoz otthonról, de nem véletlenül találunk egymásra, és a különbözőség színesítheti, gazdagabbá is teheti gyermekünk életét. Másrészt azt látom, hogy néha elveszítik a szemük elől a szülők, hogy a másik is jót akar, az ő gyereke is, akit nevelnek, és a másik is igyekszik ezt legjobb tudása és képességei szerint megtenni. Erre időnként fontos lehet emlékeztetni magunkat.

A szerzőről

Heim Judit vagyok. 2012-ben, Budapesten kezdtem pszichológusként dolgozni. Négy évig voltam főállásban iskolapszichológus, ahol 7 és 18 év között mindenféle korú, és problémájú gyerekkel, illetve az ő szüleikkel foglalkoztam. Mellette, magánrendelésben inkább felnőttekkel dolgoztam. Fontosnak tartom a személyes fejlődést, így magam is jártam egyéni és csoportos önismeretre, illetve szakmailag is folyamatosan képzem magam. Meghatározónak tartom a családterápiás képzésemet, melynek szemléletét az egyéni konzultációk során is alkalmazom. Kaposvári magánrendelésemen szeretettel várom a hozzám fordulókat.

További részletek: www.heimjudit.hu

Vissza az előző oldalra

Weboldalunk a használat elősegítése és a jobb felhasználói élmény érdekében sütiket, "cookie"-kat használ.
A böngészés folytatásával jóváhagyja a sütik használatát. Bővebb információ

Bezárás