Gyakran előkerül a kérdés szülőkkel beszélgetve, hogy hogyan is lehet egy gyerekkel dolgozni pszichológusként. Egyértelmű, hogy a gyerekek nem tudnak még úgy beszélni az érzéseikről, arról, hogy mi bántja őket, mint a felnőttek. Viszont van sok olyan kifejezési mód, amikkel közvetíteni tudják felénk az érzéseiket. Ilyenek például a gyerekrajzok.

Természetesen az életkor előrehaladtával a rajzok minősége is fejlődik, de már az óvodások rajzaiból is sok mindenre lehet következtetni. Arra érdemes figyelni, ha feltűnően megváltozik a rajzokban a színhasználat, a témák, a ceruzahasználat erőssége. Ha változás van a rajzokban, és mondjuk agresszív, esetleg ijesztőek a rajzok, annak több oka lehet.

gyerekrajz

Gyakran másolják a gyerekek egymás rajzait, tehát lehet, hogy egyszerűen egy kis pajtást „utánoz” a gyerek. Előfordul, hogy látott valamilyen agresszív témájú mesét, filmet a gyerek, és ennek a feszültségét „rajzolja ki” magából. És az is lehet, hogy az óvodában, iskolában tapasztalt olyan agresszív helyzetet, aminek a feldolgozásához a rajzokat hívja segítségül. Ugyanez előfordulhat otthoni konfliktusok esetén is, ezek feszültségei is megjelenhetnek a gyerek alkotásaiban.

Soha ne tiltsuk a gyereknek a rajzolást, akkor sem, ha furcsákat, agresszíveket rajzol. Ahogy az előbb is említettem, ez kiváló kifejezési, sőt feldolgozási eszköz a gyerekek számára. Ahogy megjelennek a papírlapon ezek az ijesztő figurák, már megfoghatóbbá, ezáltal kevésbé ijesztővé is válnak. Ezért is működhet például rémálmok esetén, ha a gyerek utólag lerajzolja, amit álmodott. Aztán ezt a rajzot meg is lehet semmisíteni, így elűzve a rémálmot.

gyerekrajz

Ahogy a hallott, úgy a lerajzolt meséknél is igaz az, hogy ezekben annyit képzel el, illetve jelenít meg a kisgyerek, amennyit „elbír”. A tévében látott mesék azért is lehetnek időnként ártalmasak, mert a látottak erőteljesebben hatnak a gyerek képzelőerejénél. Nincs lehetőség arra, hogy ne jelenjen meg előtte, ami már nem bírható számára. Például a Piroska és a farkasban is van agresszió, de felolvasva a gyerek annyit képzel el ebből, amennyit „elbír”, míg ezt a szeme előtt látva nincs erre lehetősége, hiszen előtte vannak a képek.

Bár a rajzolás szuper dolog, nincs baj azzal sem, ha a gyerekünk nem rajzol sokat. Nem kell erre kényszeríteni. Ha épp nem a rajzokban, akkor a játékban, gyurmázásban, vagy másban meg fogja találni a módot, hogy feldolgozza a számára nehéz érzelmeket hozó helyzeteket.

A szerzőről

Heim Judit vagyok. 2012-ben, Budapesten kezdtem pszichológusként dolgozni. Négy évig voltam főállásban iskolapszichológus, ahol 7 és 18 év között mindenféle korú, és problémájú gyerekkel, illetve az ő szüleikkel foglalkoztam. Mellette, magánrendelésben inkább felnőttekkel dolgoztam. Fontosnak tartom a személyes fejlődést, így magam is jártam egyéni és csoportos önismeretre, illetve szakmailag is folyamatosan képzem magam. Meghatározónak tartom a családterápiás képzésemet, melynek szemléletét az egyéni konzultációk során is alkalmazom. Kaposvári magánrendelésemen szeretettel várom a hozzám fordulókat.

További részletek: www.heimjudit.hu

Címkék: gyerekrajz, pszichológia, nevelés, rajz, egészségügyi anyagok